16 – Vadvirágok

Kertjeinkben többnyire távoli földrészek nemesített virágait ültetjük, gondozzuk és gyönyörködünk bennük. De észrevesszük és értékeljük-e az évezredek óta mellettünk élő vadvirágokat? Amelyek „csak úgy” nőnek, virítanak és így önkéntesen díszítik házunk táját.

Ezek a növények a helyi ökológiai viszonyokhoz maximálisan alkalmazkodtak, tudják, hol növekednek a legjobban, és ráadásul nem igényelnek megmunkált talajt és öntözést sem. Száraz, napsütötte területeken élnek a kevés vízzel beérők vagy a hosszú gyökeret fejlesztők. Ezek közé tartozik a fehér mécsvirág, a szarvaskerep, a katángkóró, a mezei zsálya, a tarka koronafürt. Az apró szulák gyökere akár 2 méter mélyre is lehatol a talajban található vízért. A „nagyivók” a nedves, időszakonként vízzel borított patakvölgyben, a lápréten nőnek. Ilyen a réti boglárka, a réti kakukkszegfű és a réti füzény. A kevésbé vizes részeken van itt még ebnyelvűfű, szögletes bársonykerep és réti margitvirág is. A martilapu már kora tavasszal virít a horgásztó partján.

A felhagyott bányaterületek köves talaját kedveli az azúrkék virágú terjőkekígyószisz. Nitrogénben gazdag talajokat jelez a cickafark, a pongyola pitypang, a közönséges aszat és a papsajt mályva. Az újonnan épült közlekedési utakat övező, megbolygatott talajokon régen látott gazdagságban pompáznak a vadvirágok. Egymást váltják a tömegesen megjelenő buglyos fátyolvirágok, a nagyra növő ökörfarkkórók és a ligetszépék. De találunk itt pipacsot, búzavirágot, aggófüvet, kamillát, szarkalábat, sárga és fehér somkórót, nagy bakszakállt és még bókoló bogáncsot is. A Pataksétány árnyékos részeit áprilisban szinte ellepi a vérehulló fecskefű sárga virágszőnyege. Az akácosokban még lombfakadás előtt nyílik az illatos ibolya.

A ritkán kaszált gyepekben elvétve nő még orvosi szappanfű és a sárgarépa őse, a murokrépa. Sajnos vannak kivadult, nem őshonos kerti virágok is, a kanadai aranyvessző és a selyemkóró agresszíven terjeszkedik kiszorítva helyükről az őshonos növényeket. A vadvirágok azonban nemcsak esztétikai értékük miatt fontosak. Jelentős szerepük van a világszerte rohamosan csökkenő beporzó rovarok (pollinátorok) élőhelyének megőrzésében is, ugyanis szoros egymásrautaltságban élnek. Az ökológiailag rendkívül érzékeny pollinátorok számára biztos táplálékforrást nyújtanak kora tavasztól késő őszig, míg ezek a rovarok a beporzással a vadvirágok megmaradását biztosítják. Ugyanakkor a rövid ideig virágzó haszonnövények nagy része termést csak akkor tud nyújtani, ha megfelelő számú beporzó rovar látogatja meg őket, ehhez viszont elengedhetetlen a vadvirágok jelenléte a környezetünkben.