3 – Csömöri-patak, Paraszthíd

A mintegy 14 km hosszú Csömöri-patak 200 méter körüli magasságból ered a Kistarcsa-Kerepes-Csömör hármas határhoz közel, attól délre. Eleinte mély völgyben folyik a patak, dombvidéki jellegű, viszonylag nagy esésű, a legtöbb helyen sóderos, finomkavicsos medrű. A faluba érve folyása lassul, majd a településről kilépve teljesen síkvidéki jellegűvé válik. Medre errefelé finomhordalékos, homokos, sőt egyre inkább iszapos.
Káposztásmegyeren egyesül a Mogyoródi-patakkal, így torkollanak be együtt nem sokkal arrébb a Szilaspatakba, majd néhány száz méter együttfolyás után érik el a Dunát.
A forrásoktól a fóti határig 7,4 km utat tesz meg a víz, ezen belül belterületen 1,9 km hosszan halad a patak.
14 átkelési lehetőség van a csömöri területen; ebből négy közúti, nyolc gyalogos, kettő közúti gázló.
A jelenlegi, 2012-ben épült patakhíd helyén állt az egykori Paraszthíd, amely 1950-ben készült az akkori TSZ munkagépei számára.
A víz vájta patakvölgyben itt, a Réti-dűlőben őrződtek meg leginkább a patak menti vizes élőhelyekre jellemző növénytársulások. Méltán vált természetvédelmi területté a Réti-dűlő jelentős része. A 3. számú bekötőút osztja ketté az eltérő védettségű részeket. Az út nyugati oldalán helyezkedik el az országos jelentőségű Csömöri ősláp és legelő. A keleti oldalon van a 6,87 ha nagyságú, 1977-tôl helyi jelentőségű természetvédelmi terület, ahol nádasok és fűz-nyár ligeterdők idézik az egykori természetes növénytakarót. Bár az itt élő növényfajok nem védettek, mégis fontos ökológiai és élőhelymegőrző funkciójuk van, valamint a tájképi szerepük is jelentős. A patakot kísérő puhafás ligeterdőkben nő a fehér fűz, a fekete és a fehér nyár. A nádasokban komló, sövényszulák és hamvas szeder jelzi a tápanyagban gazdag talajt.
Rendszeres lakói a területnek a vízisiklók, kecskebékák, vörös hasú unkák, erdei békák. A vízparti nádasokban fészkel az énekes és a foltos nádiposzáta, a nádi sármány és a nádi tücsökmadár. A patakparti fűzfákra szövik posztócipő alakú, lecsüngő fészkeiket a függőcinegék. Gyakori a fülemüle, a zöld küllő és a tövisszúró gébics. Vonuló madarak is megpihennek itt tavasszal, így láthatunk itt billegető és szürke cankót, és sárga billegetőt is. Az állandó ivóvízforráshoz őzek, vaddisznók és mezei nyulak járnak.