Állomások

Kistarcsai út – Kistarcsa város helytörténeti tábla

E táblától keletre, A Kistarcsa út végétől, a dombtetőn lévő Határ úttól kezdődik Kistarcsa város közigazgatási területe.
Bár egyelőre erről nincsenek okleveles bizonyítékok, a településnek– földrajzi fekvése okán is – szerepe lehetett az Árpád-házi hercegek mogyoródi csatájában. Az első írásos emlék az Anjou-korból, 1352-ből származik, ekkor még Tarcsa néven említik a települést. A falu kettéválását követően – egy 1467-ből származó dokumentum szerint –a Felsőtarcsa nevet kapta a mai Kistarcsa.
A tizenötéves háború idején elnéptelenedett, a XVIII. század során aztán szláv és német ajkú telepesek népesítették be. 1727-ben pl. Trencsén és Nyitra megyei tótok (szlovákok) érkeztek, és mivel létszámuk nagyobb volt az itt élő őslakosságnál, a falu fokozatosan elszlávosodott.
Az oktatás nyelve egészen 1888-ig a szlovák volt.

Bár az 1849-es tavaszi hadjáratnak közvetlenül nem esett útjába a település, itt fejlődött fel az Aulich Lajos vezette hadtest, melynek történetét a volt elöljárósági épület – ma civilház – falán lévő emléktábla is megörökíti.
A falu a kapitalista fejlődésbe közvetlenül a XX. század elején kapcsolódott be. A Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban dolgozók lakhatási feltételeinek kielégítésére lakótelep épült, mely a gyár 1928-as csődbemenetelét követően a Belügyminisztérium tulajdonába került. Ebből lett a 1950-es évek hírhedt internálótábora. Az internálótáborban nagyon sok névtelen vértanú lelte halálát, melynek emlékét az egykori tábor megmaradt kerítésrészletéből kialakított emlékfalon elhelyezett táblák őrzik. A tábor egyik épületében ma a diktatúra sötét éveit bemutató kiállítás kapott helyet, illetve fogházából alakították ki a mai Egészségházat, zöld területén pedig 2015-ben új körzeti rendőrőrs épült.
1979-től Kerepessel egyesítve – Kerepestarcsa néven – élte mindennapjait, de népszavazás eredményeként 1995-től ismét önállóvá vált a két település. 2005 óta Kistarcsa város.
A településen szlovák és roma nemzetiségi önkormányzat is működik. A meghatározó római katolikus egyházközség mellett 1928-ban épült templommal rendelkező református gyülekezet is jelen van Kistarcsán. Jóllehet kicsi az evangélikusok száma, 1931 óta itt működik a szervezetileg a Csömöri Evangélikus Gyülekezethez tartozó, országos hatókörű evangélikus szeretetotthon.

A kistérség több települését a százéves gödöllői HÉV-vonalhoz való kapcsolódáson kívül számos gazdasági, társadalmi és kulturális szál köti össze. A kistarcsai Flór Ferenc Kórház régóta a térség egészségügyi központja, mint ahogy a körzeti rendőrőrs is itt található.
Csömörről Kistarcsán és Kerepesen keresztül vezet a közép-európai zarándokútvonal, a Mária Út. A térségi sárga négyzet turistajelzés Mogyoród központjába visz, ahonnan a zöld jelzést követve a Szent László- kilátóhoz jutunk. A sárga sáv jelzés Mogyoród külterületén keresztül Szilasligetre, majd Kerepes központjába visz. Érdekesség, hogy a csömörieknek a legszorosabb rokoni és egyházi kapcsolataik a közeli, ám nem közvetlenül szomszédos, szlovák gyökerű és evangélikus többségű Nagytarcsa községgel maradtak fenn.
A települések állandó lakosságszáma a 2015. januári adatok szerint a következő: Csömör nagyközség 9 253, Mogyoród nagyközség 6 438, Nagytarcsa község 4 090, Kerepes város 9 873, Kistarcsa város 12 212 fő.