[et_pb_section admin_label=”section”][et_pb_row admin_label=”row”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text admin_label=”Szöveg”]
Az önkormányzat egy kis, tíz fős csoportja október utolsó péntekén járta be a Csömöri Körtúra teljes szakaszát.
A gyalogos útvonal kialakítását „közelről” végigkísérő, azt többször különböző munkafázisaiban segítő önkormányzati munkatársak egy része számára a szeptember végi Körtúra felavató eseményének dátuma nem volt túl szerencsés időpont, mert ezekben a hetekben-hétvégéken a népszavazási feladatok, ügyeletek miatt nem tudtak azon részt venni. Pedig sokuk lelkes túrázó, többször részt vettek a Csömöri Csatangoló teljesítménytúrán vagy csatlakoztak az elmúlt években az isaszegi Honvéd szoborhoz szervezett március 15-i gyalogtúrához.
A most útrakelőket azonban a csömöri táj őszi szépségei, a gyönyörű napos idő kárpótolta. A Körtúra programcsapatának két tagja, Fábri István polgármester és Kulich Gábor tájépítő mérnök, a Csömöri Települési Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetője által vezetett túra emellett egyfajta munkabejárás is volt, amikor a jegyzetfüzetekbe több kisebb-nagyobb javítandó dolog bekerült. Ilyen volt például egy-két nem egyértelmű felfestés és irányjelző tábla korrekciójának szükségessége, a panoráma-kitekintőpont helyének újragondolása a Vízműsoron vagy a fóti határ egy részén a nem csömöri farm tulajdonosok felszólítása a biztonságos kutyatartásra. Ez utóbbiban a túracsapat egyik tagjaként dr. Katona Péter jegyző látta el instrukciókkal az azonnal intézkedő Berencsik László mezőőrt…
Kulich Gábor lelkesen végigfotózta az utat, képei nem csak e kis írást színesítik, hanem a Facebook oldal képgalériájában is elérhetők ide kattintva.
A felavató túrához hasonlóan ebben a kis csoportban is a Bulgárkert elérése volt a lélektanári határ: a patakhídon átkelve a Kálvária-hegy másfél kilométeres bejárása már többek számára nehezen ment. Itt elfogyott a szufla, az életkedv, az izomerő, jóllehet a település legnagyobb erdeje, a szép panoráma, a Keresztek, az ősszel barna, sárga, zöld levélerdő által borított kedves szánkópálya völgye és az ilyenkor különösen szép Pataksétány várt már „csak” minden vállalkozó kedvű túrázóra. A nagy többség azonban nem adta fel és ugyan kissé fáradtan, de besétált a célba, a Szabadság úti patakhíd lábához…
[/et_pb_text][et_pb_gallery admin_label=”Galéria” gallery_ids=”751,749,750,744,752,753″ fullwidth=”on” show_title_and_caption=”on” show_pagination=”on” background_layout=”light” auto=”on” auto_speed=”4000″ hover_overlay_color=”rgba(255,255,255,0.9)” caption_all_caps=”off” use_border_color=”off” border_color=”#ffffff” border_style=”solid”] [/et_pb_gallery][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]
