1 – Induló állomás
A Csömöri Körtúra induló állomásának tábláját Csömörön a Szabadság úti patakhídnál találhatják. A hely GPS koordinátái: 47.547536, 19.225307
Navigációs eszközzel, cím szerinti keresés esetén a 2141. Csömör, Szabadság út 8. címet megadva találhatja meg legkönnyebben a táblát.
2- Csömöri horgásztó
A csömöri horgásztó jelenleg a település egyetlen közösségi tava, melyet a Csömöri-patak felduzzasztásával hoztak létre a nyolcvanas években. Területe 4,6 hektár, legnagyobb mélysége mintegy 4,5 méter.
Noha önkormányzati tulajdonú, 1990 óta folyamatosan a Csömöri Horgászegyesület kezelésében van. A tavon jelenleg a horgászat az egyedüli tevékenység. A tó halállománya hasonló a többi ilyen méretű és státuszú vizéhez: fő hala a ponty és a Kínából származó, nem őshonos ezüstkárász, illetve amúr, de szép a süllő- és csukaállomány is. Ezenkívül a horgászok zsákmányoltak itt már harcsát, balint, busát és compót is. Az apróbb halak közül gyakori a színes – szintén nem őshonos – naphal, a sügér, a bodorka és a szélhajtó küsz.
A tó késő ősszel és télen pihenő- és telelőhelye több madárfajnak, elsősorban a récéknek, így a kercerécének és a barátrécének. A tőkés récék egy jelentős csapata pedig az egész évet a tavon és a környező nádasokban tölti. Tavasszal nem ritka a szürke gém.
A tóban meghonosodott az Amerikából származó vörös- és sárgafülű ékszerteknős. Ezeket az állatokat fontos megkülönböztetni a honos mocsári teknősöktől, ugyanis az ékszerteknősök kiszorítják élőhelyükről az egyetlen védett teknősfajunkat. Kérjük a lakosokat, megunt hobbiállataikat ne engedjék szabadjára, hogy
horgásztavunk megmaradjon a hazai teknősfaj élőhelyének!
A környék rendkívül kedvelt helye mind a helyi, mind a városból kiérkező sétálni vágyóknak. Sokan járnak ide futni, kocogni, kerékpározni. Sőt, a csömöri fotósok talán legkedveltebb témája a horgásztó lebilincselő látványa minden évszakban. A télen befagyott tó kedvelt korcsolyapálya, s ha az időjárás engedi, szerveznek itt ifjúsági jéghokiversenyeket is.
A horgászat szabályairól a tó középtáján lévő kis horgászházban, vagy a 06 28 447-174 telefonszámon lehet érdeklődni.
3 – Csömöri-patak, Paraszthíd
A mintegy 14 km hosszú Csömöri-patak 200 méter körüli magasságból ered a Kistarcsa-Kerepes-Csömör hármas határhoz közel, attól délre. Eleinte mély völgyben folyik a patak, dombvidéki jellegű, viszonylag nagy esésű, a legtöbb helyen sóderos, finomkavicsos medrű. A faluba érve folyása lassul, majd a településről kilépve teljesen síkvidéki jellegűvé válik. Medre errefelé finomhordalékos, homokos, sőt egyre inkább iszapos.
Káposztásmegyeren egyesül a Mogyoródi-patakkal, így torkollanak be együtt nem sokkal arrébb a Szilaspatakba, majd néhány száz méter együttfolyás után érik el a Dunát.
A forrásoktól a fóti határig 7,4 km utat tesz meg a víz, ezen belül belterületen 1,9 km hosszan halad a patak.
14 átkelési lehetőség van a csömöri területen; ebből négy közúti, nyolc gyalogos, kettő közúti gázló.
A jelenlegi, 2012-ben épült patakhíd helyén állt az egykori Paraszthíd, amely 1950-ben készült az akkori TSZ munkagépei számára.
A víz vájta patakvölgyben itt, a Réti-dűlőben őrződtek meg leginkább a patak menti vizes élőhelyekre jellemző növénytársulások. Méltán vált természetvédelmi területté a Réti-dűlő jelentős része. A 3. számú bekötőút osztja ketté az eltérő védettségű részeket. Az út nyugati oldalán helyezkedik el az országos jelentőségű Csömöri ősláp és legelő. A keleti oldalon van a 6,87 ha nagyságú, 1977-tôl helyi jelentőségű természetvédelmi terület, ahol nádasok és fűz-nyár ligeterdők idézik az egykori természetes növénytakarót. Bár az itt élő növényfajok nem védettek, mégis fontos ökológiai és élőhelymegőrző funkciójuk van, valamint a tájképi szerepük is jelentős. A patakot kísérő puhafás ligeterdőkben nő a fehér fűz, a fekete és a fehér nyár. A nádasokban komló, sövényszulák és hamvas szeder jelzi a tápanyagban gazdag talajt.
Rendszeres lakói a területnek a vízisiklók, kecskebékák, vörös hasú unkák, erdei békák. A vízparti nádasokban fészkel az énekes és a foltos nádiposzáta, a nádi sármány és a nádi tücsökmadár. A patakparti fűzfákra szövik posztócipő alakú, lecsüngő fészkeiket a függőcinegék. Gyakori a fülemüle, a zöld küllő és a tövisszúró gébics. Vonuló madarak is megpihennek itt tavasszal, így láthatunk itt billegető és szürke cankót, és sárga billegetőt is. Az állandó ivóvízforráshoz őzek, vaddisznók és mezei nyulak járnak.
4 – Csömöri-tó és legelő
A Pesti-síkság utolsó természetközeli élőhelyeinek egyike a Csömöri-tó és legelő a Réti-dűlőben.
A Csömöri-patak a Duna hordalékkúpjainak kavicsteraszait átvágva alakította ki a dombok közt meghúzódó, nedves élőhelyekkel teli patakvölgyet. Ezen belül található a 27 ha nagyságú, 1977-ben megyei védettséget elnyerő, jelenleg országos jelentőségű (a törvény erejénél fogva védett) természetvédelmi terület, melynek kezelője a Duna–Ipoly Nemzeti Park.
A völgy déli oldalán, kisebb kiszögellésben van a nemrég még nyílt vízzel teli Csömöri-tó, vagy ahogy a csömöriek ismerik: Kistó. A nyolcvanas évekig a tó vize egy tőzegmohás-fűzláp társulás alkotta kis szigetet, őslápot vett körül, ahol több olyan védett tőzegmohafaj élt, amelyet Magyarországon csak egy-két helyről ismertek. 1987 telén tűz áldozata lett a tőzegmohaláp és a parti növényzet. A száraz időszakban kiszáradó tómedret jelenleg nád növi, közöttük elszórtan védett mocsári tőzegpáfrány él. Nedves időben a tó medrét ma is víz borítja.
A természetvédelmi terület nagyobbik része a kaszálórétekkel, bokorfüzesekkel tarkított patakvölgy a Réti-dűlőben, ahol a kutatások szerint közel 300 növényfaj él. A völgyben több jellegzetes és ritkuló, védelmet kívánó vízparti növénytársulást figyelhetünk meg. A bokorfüzeseket körbeölelő
magassásos társulásban találhatjuk a védett bugás és rostostövű sás zsombékjait. A kékperjés száradó lápréten tenyészik a legtöbb védett és veszélyeztetett faj: a mocsári kosbor, hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű, fehérmájvirág, széleslevelű gyapjúsás, jávorka-fényperje, kormos csáté, lápi sás. A láprét szélén nyílik a környéken alig fellelhető őszi kikerics. Bár nem állnak védelem alatt, hazánkban egyre ritkulnak a fűzláptársulás bokorfüzesei, így nagyon értékesek az itt található rekettyefűz csoportok.
A vadállatok számára változatos élőhelyekkel és állandó ivóvízforrással szolgáló területen számtalan állatfaj él. Közöttük nagyon sok a védett és veszélyeztetett faj, de a megfigyelések szerint előfordult itt már a Magyarországon nagyon ritka kerti sármány és dalmát vércincér is. Rendszeres vendég a szürke gém, zöld küllő, egerészölyv és a vándorsólyom. Tavasszal fehér gólyák csapatai pihennek meg a réten, és olykor egy-egy vörös gém is feltűnik a nádasok között. Itt fészkel a barna rétihéja. A vizenyős területeken él hazánk egyetlen teknősféléje, a mocsári teknős. Gyakori a vízisikló és a rézsikló is. A nagyobb vadak közül élnek itt mezei nyulak, őzek és vaddisznók is.
A természetvédelmi terület látogatása jogszabály által korlátozott. Kizárólag gyalogosan látogatható! A területen tilos a növények letörése, gyűjtése, az állatok zavarása, tilos a zajongás, a dohányzás és szeszes ital fogyasztása. Kérjük, vigyázzanak értékes természeti kincseinkre, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék az itt élő gazdag élővilágot, és gyönyörködhessenek a festői szépségű tájban!
5 – Csömöri-patak, gázló
A mintegy 14 km hosszú Csömöri-patak 200 méter körüli magasságból ered a Kistarcsa-Kerepes-Csömör hármas határhoz közel, attól délre. Eleinte mély völgyben folyik a patak, dombvidéki jellegű, viszonylag nagy esésű, a legtöbb helyen sóderos, finomkavicsos medrű. A faluba érve folyása lassul, majd a településről kilépve teljesen síkvidéki jellegűvé válik. Medre errefelé finomhordalékos, homokos, sőt egyre inkább iszapos. Néhány évtizeddel ezelőtt jellemző halfaja volt ezen a szakaszon, a valamikor fontos böjti táplálékként szolgáló réticsík.
Itt a patakgázlónál, Csömör közigazgatási területének legmélyebb pontján, 131 méter magasságban lépi át a fóti határt. Egykor mocsarak és lápok szegélyezték útját a Dunáig. Nem így ma. A rövid fóti kitérő után átbújik az M0-s körgyűrűje alatt, majd azzal szinte párhuzamosan halad Újpalota és Rákospalota szántóin, keresztezve az M3-s autópálya bevezető szakaszát. Káposztásmegyeren valódi búvó patakká válik ez a csömöri kis patak, ugyanis beton csövekben folyik át az új városrész épületei alatt. Ismét a felszínre jutva „nagyvárosi” vízfolyássá alakul, mert medre és partja teljesen kibetonozott, így egyesül a Mogyoródi-patakkal. Az M0-s ívét követve kerülik meg az Aquaworld-t, majd Megyer északi részén torkollanak a Szilas-patakba, s pár száz méter együttfolyás után érik el a Dunát, csaknem szemben a Szentendrei-sziget déli csúcsával.
Nemcsak a települések, hanem a nagy és kis tájak találkozása is ez a vidék, hiszen itt találkozik az Alföld és az Északi középhegység, ezeken belül a Pesti-síkság kistája: a kelet felé lépcsőzetesen emelkedő Pesti Hordalékkúp-síkság és a Gödöllői-dombság.
Forrás: www.wikipédia.org, www.velenceito.gportal.hu
Térkép: HM HIM Hadtörténeti Térképtár- Első Katonai Felmérés (1763-1787)
6 – A csömöri svábok
Árpád-házi királyaink rokoni kapcsolatai és a nyugati kereszténység felvétele révén már a XI–XIII. században sok német lovag telepedett le Magyarországon. Ők elsősorban német alattvalókat hoztak magukkal, akiket aztán a birtokaikra ültettek. Így a betelepülők első hulláma (XI. sz.) főleg földművelőkből állt, míg a második hullámban (XIII. sz.) érkezettek már városlakó népek voltak, akik kézműves foglalkozást űztek, jövedelmeket béreltek, vagy esküdtek, bírák lettek. A Rákóczi-szabadságharc után a Habsburgok a felszabadított területeket katolikus németekkel kívánták betelepíteni. Ez részben az adófizetők pótlását, részben az udvar iránti hűséget kívánta biztosítani számukra, korabeli szólás szerint: „ubi populus – ibi obulus” (ahol a népesség, ott a pénz). A német betelepítések már közvetlenül Buda visszafoglalása (1686) után megindultak, majd a XVIII. században szervezetten folytatódtak.
Ráadásul a betelepítést irányító Kollonich Lipót esztergomi érsek nem kedvelte a magyarokat, és mindent elkövetett, hogy a „forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídíttessék”.
A dunai svábok (Duna menti németek) a Magyarországra érkezô német nyelvű népcsoport elnevezése. Főleg a Svábföld településeiből érkeztek, de voltak köztük osztrák, hesseni, pfalzi és elzászi eredetűek is. Ám köznyelvünk mind a mai napig sváboknak nevezi a hazai németséget. A betelepítések elsô szakasza – III. Károly idején – elsősorban magánföldesúri kezdeményezésre indult meg, főleg a Dunántúl és az Alföld falvaiba. Második szakasza Mária Terézia uralkodására tehető. Ez az ún. kamarai telepítések időszaka, főleg az ország déli területeire irányult. A harmadik szakasz II. József uralkodásának idején történt, ismét a Délvidék és Pest, Esztergom, Vas, Tolna és Somogy megyék voltak a fogadó állomások.
Történeti és néprajzi vizsgálatok mutatják, hogy a németek fejlett építészeti és gazdálkodási módszereket alkalmaztak, szorgalmasak, takarékosak, rugalmas szemléletűek voltak. Napi 12-14 órát dolgoztak. Takarékosságukat jól jellemezte a családi munkaszervezés, a béresfiúk és a szolgálólányok a család ifjabb tagjaiból kerültek ki. Településeik rendezettek, házaik csinosak voltak. Rugalmasságukra jó példa, hogy amikor az 1830-as években nem várt piaca lett a bornak, gyorsan felismerték az ebben rejlő lehetőséget, és átálltak a szőlőművelésre.
A magyarok legeltető gulyatartásával szemben meghonosították az istállózó tehenészetet. Csömörre is a XVIII. században érkeztek az első földműves svábok. Az összeírások adatai szerint a XVIII. sz. közepén, 1748-tól szerepelnek először német nevű jobbágyok a faluban. Ők pásztorok, juhászok voltak. Az első három évben teljes, aztán részleges adómentességet élveztek, ingyenes házhelyet és telket kaptak, ingyenes épület- és tűzifa járt nekik. Legközelebb a 1831. évi kolerajárvány következtében megtizedelődött népesség pótlására érkeztek újra német kapások a közeli Budáról. Ekkorra már jó híre ment a déli fekvésű, napsütötte szőlőhegynek, amelytől biztos megélhetést reméltek. Folytatódott a svábok egy tömbbe telepítése, melyet a település felső felén, a patak jobb partja és a szőlőhegy között jelöltek ki (Erzsébet, Kossuth, Vörösmarty és Tompa utcák). Korábban minden utcának – és minden más helynek is – népi elnevezése volt, 1890-ben jelölik először a németek területét Németsornak. A katolikus németek megbízható támogatottságot jelentettek az udvarnak annak ellenére, hogy a németség tette ki az asszimilánsok nagy részét. Bár próbálták a kisebb közösségekben, falvakban megőrizni identitásukat – pl. egymás családjaiból házasodtak –, az évtizedek alatt mégis beolvadtak az itt élő népességbe. Építkezési, étkezési szokásaikkal gazdagították a falu hagyományait – ők állították a szőlőhegyen álló Haranglábat, mely a hegyen dolgozó cselédeknek jelezte a delet. Egyéb vallási szokásaik – pl. úrnapi körmenet, az ezt előkészítő összefogás, a mai napig felemelően szép, mára nemzetiségeken és vallási felekezeteken átívelő legnevezetesebb eseménye településünknek.
7 – Mogyoród Nagyközség
Mogyoród kedvező elhelyezkedésének köszönhetően már az ókorban is lakott település volt. Nevének eredete (Monorond, Murerod) a mogyoróval hozható kapcsolatba, annyit jelent: mogyoróban gazdag. A falu első írásos említésére (helynév megjelölése nélkül) a híres, 1074. évi mogyoródi csatával kapcsolatban kerül sor, mikor Salamon megütközött Géza és László hercegekkel. Salamon, nagybátyja, I. Béla halála után annak fiaival – Géza, László – szemben német segítséggel koronáztatta meg magát 1063-ban. A magyar főurak, a bizánciak és a lengyelek azonban I. Béla idősebb fiát, Gézát tekintették a trón jogos örökösének. Az 1070-es évek elejére az ellentétek nyílt hatalmi harchoz vezettek. A király újra német segítség után nézett, a hercegek pedig orosz, lengyel és cseh rokonoktól igyekeztek fegyveres támogatást szerezni. Az első csatát 1074. február 26-án még Salamon nyerte, de a március 14-én vívott ütközetben már a hercegek győzedelmeskedtek. A vereség után Salamon a határszéli váraiba (Pozsony, Moson) húzódott vissza családjával és híveivel, Géza átvette az ország kormányzását, László pedig megkapta a dukátust, azaz a hercegségi birtokot. A győzelem emlékére László bencéseket telepítve apátságot alapított a mai Klastrom-hegyen. Ma az apátság helyén park és emlékmű áll. Salamon a vereség ellenére a koronázási jelvényeket magánál tartotta, segítségért fordult sógorához, IV. Henrik német-római császárhoz és VII. Gergely pápához. VII. Gergely azonban minden világi uralkodót a saját hűbéresének tekintett, így Gézától is teljes behódolást várt volna el a koronáért cserébe. Ekkor Géza egy ügyes fordulattal nem tôle, hanem a bizánci bazileusztól, Dukász Mihálytól kért és kapott koronát. Ezzel Géza Magyarországnak a pápától való függését mérsékelte. A középkorban valószínűleg Mogyoród is Buda elestével (1541) került török fennhatóság alá, és folyamatos pusztulása is ekkor kezdődött. A török kiűzése után először a váci püspökség tartott igényt a területre, majd lassacskán visszaszivárogtak a faluba a lakosok is, és a XVIII. század elején megkezdődött a falu újratelepítése. Mogyoród híres hangulatos, ma is működő történelmi pincesoráról és világhírű, 1986-ban épült Forma-1-es versenypályájáról, a Hungaroringről. A kistérség több települését a százéves gödöllői HÉV-vonalhoz való kapcsolódáson kívül számos gazdasági, társadalmi és kulturális szál köti össze. Kistarcsa a kórházzal régóta a térség egészségügyi központja, mint ahogy a körzeti rendőrőrs is itt található. Csömörrôl Kistarcsán és Kerepesen keresztül vezet át a közép-európai zarándok útvonal, a Mária Út. A térségi sárga négyzet turistajelzés Mogyoród központjába visz, ahonnan a zöld jelzést követve a Szent László-kilátóhoz jutunk. Mogyoród és Csömör civil közösségei évente szerveztek ide közös zarándoklatokat, ünnepségeket László nap környékén. A sárga sáv jelzés Mogyoród külterületén keresztül Szilasligetre, majd Kerepes központjába visz. A települések állandó lakosságszáma a 2015. januári adatok szerint a következő: Csömör nagyközség 9 253, Nagytarcsa község 4 090, Kerepes város 9 873, Kistarcsa város 12 212, Mogyoród nagyközség 6 438 fő.
8 – Frontvonalak Csömörön a II. világháborúban
A jelenkori csömöri Vízműsor és Panoráma utcák térsége jelentős harci események színhelye volt Budapest bevételekor, mely a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt.
1944. december közepére érkezett el a II. világháború frontja a térségbe. Ekkor Mogyoród (dél), Csömör (észak), illetve Kerepes (észak) vonalon húzódott az arcvonal. A védelmet magyar részről a Magyar Királyi 10. gyaloghadosztály különböző alakulatai (a 8/III. zászlóalj, a 18/I. zászlóalj, 6/III. zászlóalj), és kisebb csapattestek (pl. a 4. huszárezred, az 54. utászzászlóalj, a 10. felderítőosztály), míg német részről a Feldherrnhalle hadosztály 66. és 93. ezredének egyes csapattestei, a 4. német páncélosezred és a 13. német páncéloshadosztály képezték. Velük szemben támadt a szovjet 30. lövészhadtest három lövészhadosztállyal (151. és 155. lövészhadosztály, 25. gárda-lövészhadosztály). 1944. december 20. és 24. között csak kisebb támadások voltak a magyar–német állások ellen.
December 25-én a 270. és 272. magassági pont között (ma a Hungaroring feletti magaslatok) a váltás beérkezése előtt elvonultak a német csapatok, a helyükre érkező magyar katonák közül pedig többen megadták magukat.
A helyzetet kihasználó orosz betörést egy kisebb ellentámadással aznap estére visszaverték.
December 26-án Mogyoród irányából harckocsikkal megerősített szovjet csapatok indítottak támadást, amely súlyos helyzetet teremtett. A magyar–német csapatok több harckocsit kilőttek, de ennek ellenére a támadók több helyen áttörték az arcvonalat. Több állást fel is kellett adni, mely után este a településen gyülekeztek a visszavonult katonák.
December 27-én az előző nap Árpádföldre érkezett Vannay-zászlóalj képezte a Csömör térségében indított ellentámadás alapját. Ennek célja a 251-es magassági pont (ma a Panoráma utca környéke)
visszafoglalása volt az orosz csapatoktól. Súlyos veszteségek árán sikerült az eredeti állásokat visszafoglalni, azonban jelentős tüzérségi és aknavetőtűz zúdult a jobb- és balszárnyra, így azok kénytelenek voltak visszavonulni. Ezt tetézte, hogy elfogyott a magyar csapatok lőszere, illetve orosz harckocsik jelentek meg a hátukban.
A visszavonulás után később egy újabb támadást terveztek, azonban máshogy alakult a helyzet. A délutáni órákban a Tatár-halom előtti térségben a sűrű ködöt kihasználó, beszivárgó szovjet csapatok áttörték a védők állásait, és nyugat felől közeledtek Csömör felé.
December 29-én már három irányból támadták a községet. A magyar–német csapatok végül Rákosszentmihály irányába törtek ki a bekerítésből. A falu lakosainak megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget. A szovjet csapatok nehéztüzérséget telepítettek a faluba, a mai Vízműsor u. és Panoráma u. térségébe, ahonnan a fővárost lőtték. (A visszamaradt lőszerhüvelyek összegyűjtött fémanyaga beépült az 1958-ban újraöntött és felszentelt katolikus templom harangjába.) Budapest elfoglalása után, 1945. február 15-én kihirdették a lakosságnak, hogy 48 órán belül el kell hagyniuk a települést (csak mintegy 2 hónap múlva térhettek vissza). Ennek oka, hogy a szovjet 2. Ukrán Front a faluban helyezte el főhadiszállását a magyarországi hadműveletek idejére.
9 – A Csömöri-patak forrásvidéke
A Csömöri-patak 200 méter körüli magasságban ered a Kistarcsa–Kerepes–Csömör hármas határához közel, attól délre. Ez a települési határvidék tulajdonképpen a Gödöllői-dombság pereme.
A forrás- és patakvölgy a Zsellér-páskomnál (egykori közös legelő) kezdődik, majd déli irányban a Szőlők mögötti-dűlő és a Strand mögötti-dűlő között húzódik le egészen a településig. A forrásoktól a fóti közigazgatási határig 7,4 km utat tesz meg a víz, ezen belül belterületen 1,9 km hosszan halad a patak. Összesen 14 kiépített átkelési lehetőség van a csömöri szakaszon; ebből négy közúti, nyolc gyalogos, kettő közúti gázló.
Eleinte mély völgyben folyik a patak, dombvidéki jellegű, viszonylag nagy esésű, a legtöbb helyen sóderos, finomkavicsos medrű. A régebben nagyobb vízhozamú pataknak jellemző halfaja volt ezen a szakaszon a kövicsík. A faluba érve folyása lassul, majd a településről kilépve teljesen síkvidéki jellegűvé válik.
Káposztásmegyeren egyesül a Mogyoródi-patakkal, így torkollanak be együtt nem sokkal arrébb a Szilaspatakba, majd néhány száz méter együttfolyás után érik el a Dunát.
A Csömöri-patak (a XIX. sz. végétől földhivatali nevén Forrás-patak) rendkívül fontos volt a történelem folyamán.
Településünk minden elődje a partján épült. Kr. e. IV. században a „kelta Csömör” a Strand mögötti-dűlőbe, a Kr. u. III-IV. századi „szarmata Csömör” és a X. századi már magyar falu a Káposztásokba, az Árpád-kori pedig közvetlen a patak fölött, a Kálvária-hegy oldalába települt.
A patak vize több forrásból ered, legtöbbjük szivárgó. A források területe – mint minden legalább 5 liter/perc vízhozamú forrás – a törvény erejénél fogva védett. Az itt eredő vizek
egykori tisztaságára jellemző, hogy a falubéliek a múlt század elején még ivóvízért jártak ide, a hajdani strand fölötti forráshoz. Nemcsak itt a forrásvidéken, hanem a Bulgárkert és az Ulicska közötti szakaszon is léteznek még kisebb források, melyek az 1862-es térképen is jól láthatók.
A források mellett a patakvölgy is helyi védettséget kapott 2005-ben a belterületi határig. A természetszerű élőhelyeket rejtő terület 20,8 ha nagyságú. A völgyben fehér
és fekete nyárfák hatalmasra nőtt, gyönyörű példányaival találkozhatunk, de megnő itt a homoki árvalányhaj és a védett budai imola is. Az állatok közül gyakori a fülemüle, énekes rigó, zöldike, tengelic, kardos lepke és a fürge gyík. A sűrű bozótosban megbúvó ivóvízért járnak ide vaddisznók, őzek és mezei nyulak.
Fontos megjegyezni, hogy az orchideáival és más védett növényeivel, ritka énekes- és ragadozó madaraival nagy természeti értéket képviselő csömöri ősláp és legelő is szerves része a patakvölgynek.
10 – Kistarcsa város
E táblától keletre, a dombtetőn lévő Határ úttól kezdődik Kistarcsa város közigazgatási területe. Bár egyelőre erről nincsenek okleveles bizonyítékok, a településnek– földrajzi fekvése okán is – szerepe lehetett az Árpád-házi hercegek mogyoródi csatájában. Az első írásos emlék az Anjou-korból, 1352-bôl származik, ekkor még Tarcsa néven említik a települést. A falu kettéválását
követően – egy 1467-bôl származó dokumentum szerint –a Felsőtarcsa nevet kapta a mai Kistarcsa. A tizenötéves háború idején elnéptelenedett, a XVIII. század során aztán szláv és német ajkú telepesek népesítették be. 1727-ben pl. Trencsén és Nyitra megyei tótok (szlovákok) érkeztek, és mivel létszámuk nagyobb volt az itt élő őslakosságnál, a falu fokozatosan elszlávosodott.
Az oktatás nyelve egészen 1888-ig a szlovák volt. Bár az 1849-es tavaszi hadjáratnak közvetlenül nem esett útjába a település, itt fejlődött fel az Aulich Lajos vezette hadtest, melynek történetét a volt elöljárósági épület – ma civilház – falán lévő emléktábla is megörökíti. A falu a kapitalista fejlődésbe közvetlenül a XX. század elején kapcsolódott be. A Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban dolgozók lakhatási feltételeinek kielégítésére lakótelep épült, mely a gyár 1928-as csődbemenetelét követően a Belügyminisztérium tulajdonába került. Ebből lett a 1950- es évek hírhedt internálótábora. Az internálótáborban nagyon sok névtelen vértanú lelte halálát, melynek emlékét az egykori tábor megmaradt kerítésrészletéből kialakított emlékfalon elhelyezett táblák őrzik. A tábor egyik épületében ma a diktatúra sötét éveit bemutató kiállítás kapott helyet, illetve fogházából alakították ki a mai Egészségházat, zöld területén pedig 2015-ben új körzeti rendőrőrs épült. 1979-tôl Kerepessel egyesítve – Kerepestarcsa néven – élte mindennapjait, de népszavazás eredményeként 1995-tôl ismét önállóvá vált a két település. 2005 óta Kistarcsa város. A településen szlovák és roma nemzetiségi önkormányzat is működik. A meghatározó római katolikus egyházközség mellett 1928-ban épült templommal rendelkező református gyülekezet is jelen van Kistarcsán. Jóllehet kicsi az evangélikusok száma, 1931 óta itt működik a szervezetileg a Csömöri Evangélikus Gyülekezethez tartozó, országos hatókörű evangélikus szeretetotthon. A kistérség több települését a százéves gödöllői HÉV-vonalhoz való kapcsolódáson kívül számos gazdasági, társadalmi és kulturális szál köti össze. A kistarcsai Flór Ferenc Kórház régóta a térség egészségügyi központja, mint ahogy a körzeti rendőrőrs is itt található. Csömörről Kistarcsán és Kerepesen keresztül vezet a közép-európai zarándokútvonal, a Mária Út. A térségi sárga négyzet turistajelzés Mogyoród központjába visz, ahonnan a zöld jelzést követve a Szent László- kilátóhoz jutunk. A sárga sáv jelzés Mogyoród külterületén keresztül Szilasligetre, majd Kerepes központjába visz. Érdekesség, hogy a csömörieknek a legszorosabb rokoni és egyházi kapcsolataik a közeli, ám nem közvetlenül szomszédos, szlovák gyökerű és evangélikus többségű Nagytarcsa községgel maradtak fenn. A települések állandó lakosságszáma a 2015. januári adatok szerint a következő: Csömör nagyközség 9 253, Mogyoród nagyközség 6 438, Nagytarcsa község 4 090, Kerepes város 9 873, Kistarcsa város 12 212 fő.
11 – A régi strand
A festői szépségű, vadregényes környezetben megbúvó egykori csömöri strandról – néhány korabeli újságcikket (pl. Rákos Vidéke című lap) és település-elöljárósági jegyzőkönyv utalását leszámítva – elsősorban idősek elbeszéléseiből szerezhetünk tudomást. Az ismert, hogy 1928-ban nyílt a legtöbbek által ismert, vállalkozói formában üzemeltetett strand, de azt kevesen tudják, hogy az 1800-as évek közepén már volt itt egy völgyzárógátas tározó. A célját sajnos nem ismerjük, de azért az nagyon valószínű, hogy nem fürdőhely volt még akkoriban. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a közvetlen szomszédságban működő faiskola használta öntözésre. A strand két medencéből állt: egy előmelegítőből és magából a fürdőmedencéből. A medence szó mindkét esetben kissé túlzásnak tűnik. Inkább tavak voltak ezek, mivel nem voltak medenceszerűen kiépítve – csupán a fürdőrész mélyebb oldala volt betonozott, illetve a gát záró része. Az úgynevezett fürdőoldal fövenyes volt, ezzel pedig az egész komplexum csodálatosan illeszkedett a természeti környezetbe. A strand vizének a háztartásokban és a vendéglátóhelyeken is nagy hasznát vették: elektromos hűtő nem lévén, télen a medencék jegét vágták fel, és használták tavasztól őszig a jégvermekben. Hogy mekkora jelentősége volt a strandnak a helyiek és budapestiek életében, azt a legbeszédesebben a helyi idősebb polgárok visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg. A nyitás „Körülbelül 1928-ban nyílt a strand. Dr. Laky Imre Pesten volt rendőrfogalmazó, de itt lakott a Kossuth Lajos utcában. Ô adta meg az ötletet, hogy az utca végén lehetne egy strandot létesíteni. Először kialakították a medencét, aztán az előmelegítőt. A kettő között egy hatalmas nyílásban volt a szűrő, azon keresztül jött a víz, a Csömöri-patak vize a medencébe.” (Szentner Harryné, szül. Ursprunger Piroska)
A fénykor
„A bejáratnál lévő szaletliben minden este tánc volt; szólt a zene, ott sakkoztak, beszélgettek az emberek. Ez volt a csömöri ifjúságnak – és a felnőtteknek is – a kulturális találkozóhelye. Nagyszerű sportolási lehetőséget is nyújtott: fociztunk és komoly fejelőbajnokságok is voltak a homokos parton. Volt a víznek valamiféle gyógyhatása, rádiumosnak mondták. Naponta legalább egyszer kicserélődött a víz, szinte kristálytiszta volt.” (Solymár Péter néhai evangélikus lelkész)
A végzetes vihar
„Komoly zsiliprendszere volt a strandnak azért, hogy nagy esőzésekkor ezen keresztül engedjék le a vizet.
Sajnos pont ez lett a veszte; 1962. augusztus huszadika után jött egy hirtelen vihar orkánszerű széllel, hatalmas esővel. Nem nyitották fel a zsilipet időben, s olyan nyomással jött a víz a kis patak felől, hogy összetörte az egész betonrendszert.” (Veres Béláné nyugalmazott pedagógus)
Az 1962-ben tönkrement csömöri strandot különböző okok miatt sem akkor, sem azóta nem állították vissza eredeti állapotába.
12. – Bulgárkert
Az egykor terjedelmesebb Bulgárkert Csömör legnagyobb területű közösségi tere, és annak ellenére, hogy a legrégebbi településrészbe ékelődik be, a legtermészetesebb jelzővel is illethetjük. Közvetlenül és szervesen kapcsolódik a Kálvária-erdőhöz, és rajta keresztül kanyarodik déli irányból nyugat felé a Csömöri patak is.
A hely nevét arról a bolgárkertészetről kapta, amely valószínűsíthetően a XIX. század végétől az I. világháborút követő évtizedig működött itt. A bolgárkertészet a kor legmodernebb szellemű kiskerti mezőgazdasági kultúrája volt. Bolgárkertészek honosították meg többek között a padlizsánt, a spárgatököt és a póréhagymát, illetve ők terjesztették el a paradicsom és a paprika nyersen fogyasztását. Az új kertészeti irányvonal képviselői a XIX. század második felében jelentek meg Magyarországon, és egy addig ismeretlen zöldségtermesztési és öntözési technikát hoztak magukkal. Árasztásos kertművelést alkalmaztak, melyhez az öntözővizet egyrészt a patak természetes tavaszi áradása, másrészt vízpartra telepített bolgárkerék (dolap)
biztosította. Ezért igyekeztek folyóvíz melletti telekbérleteket megszerezni, ahogy ez itt, Csömörön is történt. A zöldségpalántákat trágyafűtésű, magas melegágyakban hajtatták, innen kerültek ki az öntözőárkokkal sűrűn barázdált földekre. Ezzel a módszerrel lényegesen nagyobb mennyiségű terményt tudtak betakarítani, és a megszokottnál egy hónappal korábban tudták piacra vinni a zöldségeket. Művelési módszerük alapelvei a modern kertészeti kultúrák létrejöttét segítették elő. A gazdasági élet megszűnésével a terület spontán játszóhellyé alakult. Télen a szánkózók, nyáron a focizni, kerékpározni vágyók veszik birtokukba. A rendszerváltást követően az önkormányzat először játszótérré, később zöldközösségi térré fejlesztette a területet, annak remek adottságait kihasználva.
A Bulgárkert szolgál helyszínéül az egyre rangosabbá váló Csömöri Bringafesztiválnak, amelyet nyaranta rendeznek, és amely az ország minden részéről vonzza a látogatókat. Az itt megépített pumpapálya jó lehetőséget ad a gyermek és felnőtt bringások számára is ügyességük kipróbálására, végig tudnak-e menni a pályán tekerés nélkül? A 2012-2013-ban civil összefogással létrehozott Pataksétány is az itt megvalósult játszó- és pihenőkertből indul a patak medrét követve nyugati irányba. A sétány terv szerint egészen a horgásztóig épül meg.
13. – Csömöri tótok
A Felvidékől érkező szlovákság (tótok) 300 éve meghatározó eleme Csömör népességének. A törökök alatt elnéptelenedett falu betelepítésére 1714-ben érkeztek meg az első telepesek még a Vattay család szervezésében. Az első írásos feljegyzés az újratelepített lakosságról 1715-bôl származik. A fellelhető névanyag alapján ennek a népességnek jelentős része magyar, majd az 1720-as évek további telepítései nyomán válik túlnyomó többségben szlovákká. A betelepülő szlovákok kb. kétharmad része evangélikus, a kisebb hányada katolikus vallású volt. A rendelkezésre álló források szerint ők egyaránt Közép-Szlovákia területéről jöttek, Hont, Zólyom, Nógrád megyékből, a katolikusok egy kissé keletebbről, a Garam vidékéről, Liptó és Túróc megyékből. Az 1720-as összeírás azonban már nemcsak felvidéki, hanem egyéb más, környékbeli faluból érkezett jobbágyokat is említ – Acsa, Csővár, Hartyán és Maglód korábbi evangélikus lakói költöztek ide. A Pest megyében letelepedett szlovákok – a sáriakat kivéve – a középszlovák nyelvjárást beszélik. Fő megélhetési forrásuk a mezőgazdaság, főleg a gabonatermesztés volt, de több településen állattenyésztéssel is foglalkoztak. A lakosság száma folyamatosan emelkedett, ám az 1831. évi kolerajárvány megtizedelte a népességet. Ezután a Grassalkovichok már főleg katolikus németeket telepítettek ide. Az egyre növekvő népességű szlovákság asszimilációjának a jelentős evangélikus egyházi autonómia tudott egy időre gátat szabni. A XIX. század végétől azonban a hivatalos politika és a közigazgatás hatására egyre gyorsuló nyelv- és kultúravesztés kezdi jellemezni a szlovákságot. Létszámcsökkenésük a két világháború között nagy mértékű, és ez tovább folytatódik az 1946. évi, tragikus lakosságcserét követően is.
Ulicska
A falu egyik hangulatos gyalogos sétánya a nagyrészt a régi szlovákok, illetve a kisebb részt a régi svábok területére eső Ulicska. A patakra merőlegesen, a falu nyugati felén létrejött árok ez, mely a népi emlékezet szerint egy hatalmas felhőszakadás következtében, az itt lezúduló vízmosás révén keletkezett. A Kálvária-hegy aljától a Bitskey utca magasságáig húzódó utcácskáról van szó (ezt is jelenti a neve: Ulicska). A Bitskey Gyula, Tompa Mihály, Kossuth Lajos, Erzsébet, Árpád, Petôfi Sándor, Állomás utcákat és Emlékmű közt keresztező gyalogos út hossza összesen 1 070 méter, (sôt, kis megszakítással tovább folytatódik a Hőstelepen-Újtelepen is). Valamikor ez jelentette a szlovák település nyugati határát. A mindennapi élet kedves színtere volt az Ulicska és a patak találkozásánál felduzzasztott kis medence.
A csömöri viselet leginkább a nagytarcsaival mutat rokonságot. Kifejezi viselője nemét, korát, családi állapotát, nemzetiségét, vallását, foglalkozását, a társadalomban elfoglalt helyét, a szülőhelyhez való kötődését. A szlovákok életmódja, szorgalma, viselete, gasztronómiai hagyományai fontos elemei a mai Csömör színes arculatának. Szokásaik, táncaik, illetve még az utóbbi évtizedekig jellemző lakodalmas szokásaik is messze földre vitték a falu hírét. Több idős néni még ma is a hagyományos helyi népviseletben jár, így az a hétköznapokban is gyakran látható Csömör utcáin, sőt, a kevert tót-magyar beszéd használata is része a régi családok életének. Az 1990-es rendszerváltás után felerősödött a szervezett szlovák-tót hagyományőrző tevékenység: 1996-ban megalakult a Báló Lipót Kulturális Egyesület, 2006-ban a Furmicska Néptánc Egyesület, illetve ugyanebben az évben a Csömöri Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. 2013-tól a helyi óvodában szlovák nemzetiségi nevelés indult.
14 – Kálvária-hegy
A közel harminc hektár területű Kálvária-erdő napjainkban Csömör legnagyobb összefüggő erdősége, jól lehet, csak mintegy egy hatoda az összes erdőterületnek, mely a településen található. Legjellemzőbb fafaja az Amerikából származó akác, őshonos – vagy ahhoz közeli – állományok csak a Csömöri-patakkal érintkező területeken vannak. Itt még látható a nyárak és juharok szinte teljes fajválasztéka, és több helyen található cser- és kocsánytalan tölgy, illetve egy-egy helyen mezei szil, kökény, erdei fenyő és magaskőris. A patak közvetlen közelében pedig a nyárfák mellé szép fűzállomány társul. A Kálvárián többször pusztított erdőtűz. A legutóbbi a nyolcvanas években történt, a legsúlyosabb azonban az I. világháború végén, amikor a faállomány szinte teljes egésze elpusztult. Közel ilyen súlyosnak ígérkező esemény történt volna a 2000-es évek végén, amikor is a teljes területe tarvágásra lett ítélve, melytől széleskörű
helyi civil összefogás mentette meg. Az önkormányzat ma már szinte a teljes erdőterület gazdálkodója, és a tarvágás helyett az erdőfelújítást fokozatosan, (lékeléssel) végzi, fokozatosan lecserélve az inváziós akácot és nyugati ostorfát helyben honos fajokra, jellemzően gyors növekedésű juharokra és hársakra. A Kálvária-hegy legmagasabb pontja a település szinte minden pontjáról jól látható a maga 221 méteres magasságával. Az Árpád-kori Csömör a XIII. században ide, a hegy nyugati oldalára települt. A helyszínen talált felszíni leletek és az irodalmi adatok alapján valószínűsíthető, hogy a középkori település erődtemploma a falu fölötti dombon állt. A templom pusztulását követően 1856-ban ismét kultikus hellyé vált a dombtető,
ekkor állították a három keresztet Fráter (Szüts) Julianna adományából. Azóta nevezik a dombot Kálváriahegynek. A két lator szobrát többször vihar tette tönkre, végül keresztjük üres maradt. A keresztút XV stációját 2008-ban állították a hívek a templom falán lévő, 1859-ben Regensburgból vásárolt barokk domborműsorozat képmásaival. Minden stációnak egy-egy család a gazdája. Nagypénteken és az előtte levő pénteken hagyományosan keresztutat szerveznek ide a katolikusok, utóbbit este, fáklyákkal. Az erdő kiváló lehetőségeket nyújt a kirándulni, vagy más módon kikapcsolódni vágyók számára nagyszámú jelölt és jelöletlen turistaösvényével. Itt található a budapesti agglomeráció keleti felének leghosszabb szánkópályája is, amely több mint 300 méter hosszan lényegében keresztülszeli a teljes erdőt. Az utóbbi években számos nagy magyar és nemzetközi hegyikerékpáros verseny helyszíne is a Kálvária, 2015-ben már olimpiai kvótaszerző sporteseménnyel is büszkélkedhetett. A Kálvária-hegy oldalában – a cinkotai határhoz közel található Csömör ez idáig egyedüli, nagy mélységű mélyfúrása. Az 1958-ban végzett feltárás célja szénhidrogének kutatása volt. A 2382 méter mély fúrólyuk az eocén kori rétegek aljáig hatol.
15 – Vadvirágok
Kertjeinkben többnyire távoli földrészek nemesített virágait ültetjük, gondozzuk és gyönyörködünk bennük. De észrevesszük és értékeljük-e az évezredek óta mellettünk élő vadvirágokat? Amelyek „csak úgy” nőnek, virítanak és így önkéntesen díszítik házunk táját. Ezek a növények a helyi ökológiai viszonyokhoz maximálisan alkalmazkodtak, tudják, hol növekednek a legjobban, és ráadásul nem igényelnek megmunkált talajt és öntözést sem. Száraz, napsütötte területeken élnek a kevés vízzel beérők vagy a hosszú gyökeret fejlesztők. Ezek közé tartozik a fehér mécsvirág, a szarvaskerep, a katángkóró, a mezei zsálya, a tarka koronafürt. Az apró szulák gyökere akár 2 méter mélyre is lehatol a talajban található vízért. A „nagyivók” a nedves, időszakonként vízzel borított patakvölgyben, a lápréten nőnek. Ilyen a réti boglárka, a réti kakukkszegfű és a réti füzény. A kevésbé vizes részeken van itt még ebnyelvűfű, szögletes bársonykerep és réti margitvirág is. A martilapu már kora tavasszal virít a horgásztó partján. A felhagyott bányaterületek köves talaját kedveli az azúrkék virágú terjőkekígyószisz. Nitrogénben gazdag talajokat jelez a cickafark, a pongyola pitypang, a közönséges aszat és a papsajt mályva. Az újonnan épült közlekedési utakat övező, megbolygatott talajokon régen látott gazdagságban pompáznak a vadvirágok. Egymást váltják a tömegesen megjelenő buglyos fátyolvirágok, a nagyra növő ökörfarkkórók és a ligetszépék. De találunk itt pipacsot, búzavirágot, aggófüvet, kamillát, szarkalábat, sárga és fehér somkórót, nagy bakszakállt és még bókoló bogáncsot is. A Pataksétány árnyékos részeit áprilisban szinte ellepi a vérehulló fecskefű sárga virágszőnyege. Az akácosokban még lombfakadás előtt nyílik az illatos ibolya. A ritkán kaszált gyepekben elvétve nő még orvosi szappanfű és a sárgarépa őse, a murokrépa. Sajnos vannak kivadult, nem őshonos kerti virágok is, a kanadai aranyvessző és a selyemkóró agresszíven terjeszkedik kiszorítva helyükről az őshonos növényeket. A vadvirágok azonban nemcsak esztétikai értékük miatt fontosak. Jelentős szerepük van a világszerte rohamosan csökkenő beporzó rovarok (pollinátorok) élőhelyének megőrzésében is, ugyanis szoros egymásrautaltságban élnek. Az ökológiailag rendkívül érzékeny pollinátorok számára biztos táplálékforrást nyújtanak kora tavasztól késő őszig, míg ezek a rovarok a beporzással a vadvirágok megmaradását biztosítják. Ugyanakkor a rövid ideig virágzó haszonnövények nagy része termést csak akkor tud nyújtani, ha megfelelő számú beporzó rovar látogatja meg őket, ehhez viszont elengedhetetlen a vadvirágok jelenléte a környezetünkben.
16 – Rákospalota, Fót, Csömör -hármas határ
Rákospalota
Legrégebbi régészeti emlékei az 1200-as években, a Szilas-patak déli partján emelt templomának romjai, melyek ma a XVIII. században emelt római katolikus műemlék templomának alapjában találhatók meg. A terület neve írásos anyagban először 1245-ben bukkan fel, mikor is IV. Béla területet adományozott a premontrei rendnek Nyír helységben. A Palota név először 1347-ben fordul elő, ekkor Lóránd ispán, budai bíró, a falu első ismert birtokosa. A XV. századig az ő leszármazottaié a falu. 1638-ban az Újfalussy család szerzi meg, majd a török idők alatt sok társához hasonlóan ez a falu is elnéptelenedik. A XVIII. századi újratelepülés idején 1749-től a Fekete család uralja (akik Fótot is), majd a XIX. századtól a Károlyiaké (ahogy Fót is). Első vasútvonalát 1845-ben avatták fel József nádor részvételével. Ez a közlekedési lehetőség jelentősen meg is változtatta a település életét: Pest és Buda kedvelt kirándulóhelyévé vált. A lakosok 1861-ben megváltották magukat Károlyi István gróftól, és a település 1871-ben hivatalosan is nagyközség lett. Az 1889-ben bevezetett közvilágítás és az 1896-tól működtetett villamosjárat járult hozzá a nagyközség várossá fejlődéséhez. 1909-ben déli területéből Pestújhely néven önálló település alakult, Palota pedig 1923-ban városi rangot kapott. Az 1950-es „központi akarat” következtében aztán Rákospalota és Pestújhely a közös XV. kerületben fejlődött tovább. Jelenleg Budapest peremvárosaként jelentős ipari és lakóövezet, valamint fejlődő infrastruktúra teszi vonzóvá. Ma a kerület kertvárosi részei a fővárosi dezurbanizációs folyamatban játszanak szerepet.
Budapest XV. kerülete állandó lakóinak száma a 2017. január 1-jei adatok alapján 79 866 fő, amivel a főváros 9. legnépesebb kerületének számít. Három városrésze: Rákospalota, Pestújhely és Újpalota.
A fővárosi és környékbeli lakóknak, kereskedőknek és vállalkozóknak jó lehetőséget jelentenek az itt található bevásárlóközpontok, a Pólus Center, az Ázsia Center és a Budapest China Mart.
A kerületbe a Rákospalota határútnál lép be a Szilas-patak, ami a XV. kerület gyönyörű kirándulóhelye.
Fót a Gödöllői-dombság peremén Csömör ÉNY-i határáig nyúló település. Neve és korai története is sok mondai elemre épül. Egy 1152-ben kelt pannonhalmi oklevél alapján személynévi eredetűnek tartják. (A népnyelv 1074-ből eredezteti a falu nevét. Eszerint a mogyoródi csata után a győztes Géza lenézett a hegyről és megkérdezte vitézeit, hogy mi az a folt odalenn…?) Településként 1219-ben említik elôször, de vitatott, hogy hova is esik ez a település. Egyesek Heves, mások Pest megyeinek tartják. 1353-ban Nagy Lajos uralkodása alatt is említik, egyértelműen azonban csak a török hódoltság idején hallunk róla. Ekkor Fótot is – mint annyi más környékbeli települést – lakatlan pusztaként említik. A XVIII. században Fekete György országbíró tulajdonában volt, és a család kihalása után került a Károlyi grófokhoz. Az ő megtelepedésük óta töretlen Fót fejlődése. Az 1830-as években a kastély, 1845–55 között pedig a plébániatemplom megépítésével nőtt tovább Fót tekintélye. 1970-ben nagyközségi, 2004-ben városi rangot kapott.
17. – Majorszeg
Majorszeg Csömör nyugati szélén található, az M0-s körgyűrű Budapest felőli oldalán. Lényegében egybeépült vele a terjeszkedő főváros XVI. kerülete. A régi településrész neve Majorszegi-dűlő, az újé Majorszegiliget. A szomszédos fővárosi területek a középkor óta Csömör községhez tartoztak, csak 1902-ben, Rákosszentmihály néven váltak le a településről és alakultak önálló községgé. A megmaradó csömöri terület, a jelenlegi Majorszeg második világháború előtti tulajdonosa a Lukácsy család volt. Az uradalom szélén (szegletén) feküdtek a majorsági épületek, innen az elnevezés. A terület 1950-ben, Nagy-Budapest kialakításakor közvetlenül a főváros határára került, ez a fekvés határozta meg későbbi
sorsát is.
Az 1960-as években magánkézben maradt, nem lett termelőszövetkezeti tulajdonná. Ezután családi házas építkezések kezdődtek a jelenlegi Majorszegi-dűlő területén. Kezdetben csak földút kötötte össze a falu központjával, 1977-ben épült meg az aszfaltos bekötőút a HÉV-töltés mellett, mely jelenleg már az M0-s körgyűrű felett ível át, és a három csömöri bekötőút közül a legnagyobb autós forgalmat bonyolítja.
A kilencvenes évek közepén nyitotta meg kapuit az itt működő, magán alapítású Összefogás Rehabilitációs Központ jogelőd intézménye. Csömöri, központi intézményében háromszáz csökkent munkaképességű ember dolgozik, több mint száz itt is lakik. Nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismert fejlesztési programjuk keretében teljes értékűvé kívánják tenni a sérült személyek életét.
Az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején további belterületbe vont szomszédos ingatlanokon kezdődtek családi házas építkezések, amelyből kialakult a Majorszegiliget nevű településrész. Az itteni első aszfaltút, a Csömöri út 2013-ban épült, ennek mentén készült el az első közösségi park és játszótér is. Jelenleg már több mint kétszáz család lakik Majorszeg térségében.
A lakóövezeti részeket az M0-s felől szántóföldek, északi irányban pedig egy 9 hektáros, nagyrészt akácos erdő határolja a mellette elterülő ligetes-nádassal együtt. A fővárosi közigazgatási határt Mókus-patak képezi. Ez a vidék az itt élők kedvelt kirándulóhelye. A nyugodt, csendes, kellemes természeti környezet értékes növény- és állatvilágban is igen gazdag. A terület ökológiai szempontú feltárása még várat magára. Az
itteni erdőterület jelentős részét nemrég megszerző helyi önkormányzat a vidék biológiai és földrajzi célú részletes feltárására – a Csömöri Körtúra program keretében – kutatási munkát tervez elindítani.
18 – Érkeztető állomás
A Csömöri Körtúra érkeztető táblája Csömörön a Csömöri patak és a Szabadság út találkozásánál található. A hely földrajzi koordinátái: 47.547536, 19.225307
GPS eszközbe cím szerinti keresés esetén a 2141. Csömör, Szabadság út 8. a legközelebbi cím
Recent Comments