A Felvidékről érkező szlovákság (tótok) 300 éve meghatározó eleme Csömör népességének.
A törökök alatt elnéptelenedett falu betelepítésére 1714-ben érkeztek meg az első telepesek még a Vattay család szervezésében. Az első írásos feljegyzés az újratelepített lakosságról 1715-bôl származik. A fellelhető névanyag alapján ennek a népességnek jelentős része magyar, majd az 1720-as évek további telepítései nyomán válik túlnyomó többségben szlovákká.
A betelepülő szlovákok kb. kétharmad része evangélikus, a kisebb hányada katolikus vallású volt. A rendelkezésre álló források szerint ők egyaránt Közép-Szlovákia területéről jöttek, Hont, Zólyom, Nógrád megyékből, a katolikusok egy kissé keletebbről, a Garam vidékéről, Liptó és Túróc megyékből. Az 1720-as összeírás azonban már nemcsak felvidéki, hanem egyéb más, környékbeli faluból érkezett jobbágyokat is említ – Acsa, Csővár, Hartyán és Maglód korábbi evangélikus lakói költöztek ide. A Pest megyében letelepedett szlovákok – a sáriakat kivéve – a középszlovák nyelvjárást beszélik.
Fő megélhetési forrásuk a mezőgazdaság, főleg a gabonatermesztés volt, de több településen állattenyésztéssel is foglalkoztak.
A lakosság száma folyamatosan emelkedett, ám az 1831. évi kolerajárvány megtizedelte a népességet. Ezután a Grassalkovichok már főleg katolikus németeket telepítettek ide. Az egyre növekvő népességű szlovákság asszimilációjának a jelentős evangélikus egyházi autonómia tudott egy időre gátat szabni. A XIX. század végétől azonban a hivatalos politika és a közigazgatás hatására egyre gyorsuló nyelv- és kultúravesztés kezdi jellemezni
a szlovákságot. Létszámcsökkenésük a két világháború között nagy mértékű, és ez tovább folytatódik az 1946. évi, tragikus lakosságcserét követően is.
Ulicska
A falu egyik hangulatos gyalogos sétánya a nagyrészt a régi szlovákok, illetve a kisebb részt a régi svábok területére eső Ulicska. A patakra merőlegesen, a falu nyugati felén létrejött árok ez, mely a népi emlékezet szerint egy hatalmas felhőszakadás következtében, az itt lezúduló vízmosás révén keletkezett. A Kálvária-hegy aljától a Bitskey utca magasságáig húzódó utcácskáról van szó (ezt is jelenti a neve: Ulicska).
A Bitskey Gyula, Tompa Mihály, Kossuth Lajos, Erzsébet, Árpád, Petôfi Sándor, Állomás utcákat és Emlékmű közt keresztező gyalogos út hossza összesen 1 070 méter, (sôt, kis megszakítással tovább folytatódik a Hőstelepen-Újtelepen is). Valamikor ez jelentette a szlovák település nyugati határát.A mindennapi élet kedves színtere volt az Ulicska és a patak találkozásánál felduzzasztott kis medence.
A csömöri viselet leginkább a nagytarcsaival mutat rokonságot. Kifejezi viselője nemét, korát, családi állapotát, nemzetiségét, vallását, foglalkozását, a társadalomban elfoglalt helyét, a szülőhelyhez való kötődését.A szlovákok életmódja, szorgalma, viselete, gasztronómiai hagyományai fontos elemei a mai Csömör színes arculatának. Szokásaik, táncaik, illetve még az utóbbi évtizedekig jellemző lakodalmas szokásaik is messze földre vitték a falu hírét. Több idős néni még ma is a hagyományos helyi népviseletben jár, így az a hétköznapokban is gyakran látható Csömör utcáin, sőt, a kevert tót-magyar beszéd használata is része a régi családok életének.
Az 1990-es rendszerváltás után felerősödött a szervezett szlovák-tót hagyományőrző tevékenység: 1996-ban megalakult a Báló Lipót Kulturális Egyesület, 2006-ban a Furmicska Néptánc Egyesület, illetve ugyanebben az évben a Csömöri Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat. 2013-tól a helyi óvodában szlovák nemzetiségi nevelés indult.
