A jelenkori csömöri Vízműsor és Panoráma utcák térsége jelentős harci események színhelye volt Budapest bevételekor, mely a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt.
1944. december közepére érkezett el a II. világháború frontja a térségbe. Ekkor Mogyoród (dél), Csömör (észak), illetve Kerepes (észak) vonalon húzódott az arcvonal. A védelmet magyar részről a Magyar Királyi 10. gyaloghadosztály különböző alakulatai (a 8/III. zászlóalj, a 18/I. zászlóalj, 6/III. zászlóalj), és kisebb csapattestek (pl. a 4. huszárezred, az 54. utászzászlóalj, a 10. felderítőosztály), míg német részről a Feldherrnhalle hadosztály 66. és 93. ezredének egyes csapattestei, a 4. német páncélosezred és a 13. német páncéloshadosztály képezték. Velük szemben támadt a szovjet 30. lövészhadtest három lövészhadosztállyal (151. és 155. lövészhadosztály, 25. gárda-lövészhadosztály). 1944. december 20. és 24. között csak kisebb támadások voltak a magyar–német állások ellen.
December 25-én a 270. és 272. magassági pont között (ma a Hungaroring feletti magaslatok) a váltás beérkezése előtt elvonultak a német csapatok, a helyükre érkező magyar katonák közül pedig többen megadták magukat.
A helyzetet kihasználó orosz betörést egy kisebb ellentámadással aznap estére visszaverték.
December 26-án Mogyoród irányából harckocsikkal megerősített szovjet csapatok indítottak támadást, amely súlyos helyzetet teremtett. A magyar–német csapatok több harckocsit kilőttek, de ennek ellenére a támadók több helyen áttörték az arcvonalat. Több állást fel is kellett adni, mely után este a településen gyülekeztek a visszavonult katonák.
December 27-én az előző nap Árpádföldre érkezett Vannay-zászlóalj képezte a Csömör térségében indított ellentámadás alapját. Ennek célja a 251-es magassági pont (ma a Panoráma utca környéke) visszafoglalása volt az orosz csapatoktól. Súlyos veszteségek árán sikerült az eredeti állásokat visszafoglalni, azonban jelentős tüzérségi és aknavetőtűz zúdult a jobb- és balszárnyra, így azok kénytelenek voltak visszavonulni. Ezt tetézte, hogy elfogyott a magyar csapatok lőszere, illetve orosz harckocsik jelentek meg a hátukban.
A visszavonulás után később egy újabb támadást terveztek, azonban máshogy alakult a helyzet. A délutáni órákban a Tatár-halom előtti térségben a sűrű ködöt kihasználó, beszivárgó szovjet csapatok áttörték a védők állásait, és nyugat felől közeledtek Csömör felé.
December 29-én már három irányból támadták a községet. A magyar–német csapatok végül Rákosszentmihály irányába törtek ki a bekerítésből. A falu lakosainak megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget. A szovjet csapatok nehéztüzérséget telepítettek a faluba, a mai Vízműsor u. és Panoráma u. térségébe, ahonnan a fővárost lőtték. (A visszamaradt lőszerhüvelyek összegyűjtött fémanyaga beépült az 1958-ban újraöntött és felszentelt katolikus templom harangjába.) Budapest elfoglalása után, 1945. február 15-én kihirdették a lakosságnak, hogy 48 órán belül el kell hagyniuk a települést (csak mintegy 2 hónap múlva térhettek vissza). Ennek oka, hogy a szovjet 2. Ukrán Front a faluban helyezte el főhadiszállását a magyarországi hadműveletek idejére.
