A szennyvíztisztító telepnél, a kis gyalogos híd alatt fut a 14 km hosszú Csömöri-patak. A Csömöri Körtúra vizes tanösvényének több tájékoztató táblája mutatja be a patak nyomvonalán a forrásvidéket, az itteni növény- és állatvilágot, a patakot átívelő számos kisebb-nagyobb hidat, a patak kultúrtörténeti emlékeit és jelenlegi közösségi szerepét.
A Kossuth utca végén található Természetismereti Parkban a kis tanösvény fa pallóin barangolva ismerhetjük meg a víz változatos szerepét az ember életében.
A szennyvíztisztító telepnél, a patak túloldalán régészeti lelőhelyek vannak, melyek bizonyítják, hogy a Csömöri-patak volt az egyik első, emberek által lakott élőhely a környéken: Kr. e. V–IV. században avar törzsek éltek errefelé, és az Árpád-kori első falu is a patak két partjára települt. Onnan északra, kb. 2 kilométerre látható a víztorony, amely az 1970-es évek elejére kiépült csömöri vezetékes ivóvízhálózat központi létesítménye. Először Csömör határában terveztek ún. „törpe” víztározót létesíteni, de nem volt megfelelő a víznyerési lehetőség, ezért Fóttal és Mogyoróddal közösen létesült ivóvízközpont.
Az ivóvízrendszer kiépülésének átmeneti időszakában létesült ivókutak egy része még ma is működik az utcákon. Emellett 2010 után, a köztérfejlesztési program részeként modernebb kutat telepített az önkormányzat sok parkba, játszótérre (a közeli horgásztó melletti játszótérre is) ivóvízvételi, alkalmi hűsítési, kézmosási céllal. A vezetékes víz megjelenése eredményezte a nagy mennyiségű szennyvizet a háztartásokban. Korábban nem volt ilyen. A szennyvizet sokáig az udvarokban ásott szennyvíztároló gödrökben (ún. szippantós gödrökben) tárolták, ahonnan egykét havonta szennyvíz-szippantó autók szállították el a háztartásban keletkezett szennyvizet. Az üdülőterületek egy részén és a külterületi tanyákon sokhelyütt most is ez jellemző. Napjainkban Csömörön kb. 2200–2300 m3 vizet fogyasztunk el naponta, melynek nagyobb része a helyi szennyvízhálózatba kerül, kisebb része locsolással a kertekbe, illetve a Majorszegi településrészen a fővárosi szennyvízhálózatba.
Az 1990-es évek közepén épült ki jelentős helyi önkormányzati és állami forrásból, és ingatlanonkénti lakossági hozzájárulással a szennyvíz-elvezető rendszer, mely a földbe fektetett csöveken keresztül viszi el a háztartási szennyvizet a helyi, központi üzembe, ahonnan alapos tisztítás után a patakba folyik be.
A patak túloldalán, a Vágóhíd utca végén találjuk a legújabb, modern létesítményt is, a szennyvíztisztító üzemet. Az 1990-es évek közepén készült, akkor igen modernnek számító létesítményt 2019-ben teljesen felújították: a korszerű technológiának köszönhetően az innen a patakba kerülő-zubogó víz teljesen tisztított, mindenféle szennyeződéstől mentes. A beömlő cső a patakhídtól 10 méterre látható. Az üzem naponta 1 500 m3 vizet képes megtisztítani.
A közelmúltban szüleink, nagyszüleink gyerekkorában ásott kutakból nyerték a vizet a csömöri háztartásokban, melyeket általában betongyűrűkből építettek kútfúró mesteremberek, igen fáradságos munkával. Az utóbbi két-három évtizedben már mélyfúrásos technikával készítettek kutakat a kert, udvar talajában elérhető víz felhozatalára. 10–40 méter mélyen volt kinyerhető víz attól függően, hogy a település egy-egy pontján milyen magas vagy alacsony a talajvízszint. Jelenleg még számos udvaron megvannak és működnek ezek a mért vízfogyasztást nem növelő kutak.
