Gyermekláncfű vagy pongyola pitypang
Már javában virágzik ez a gyönyörű vadnövény, amely nem is annyira vad, hiszen már 1613-ban ismert zöldségnövényként írták le; Nyugat-Európában, s főleg Franciaországban kertészeti fajtáit manapság is termesztik és fogyasztják.
Kiváló gyógynövény: méregteleníti a szervezetet, tisztítja a májat és a veséket, gyomorjavító és hashajtó hatású. A tavaszi tísztítókúrák remek segítője. Tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, például A-, B-, C- és D-vitaminokkal, cinkkel, vassal, kalciummal, magnéziummal és káliummal. Szinte a teljes növényt felhasználhatjuk a konyhában. A virágzás előtt zsenge leveleit, virágzás idején a virágszárát és virágzatát fogyaszthatjuk, gyökerét pedig ősszel érdemes gyűjteni. Levele erősen keserű ízű, de halványítva veszít a keserű ízéből. (Ha van a kertünkben, kihajtáskor cseréppel, levelekkel vagy földdel letakarjuk és így világoszöld leveleket kapunk.) Vegyes salátáknak kellemes, enyhén keserű ízt ad. Magában citromos, olajos páccal ízletes. Ha már virágzik, akkor a virágszárat a tövétől kitörjük és a szár tejnedves, világos végét megrágjuk. Kellemesen keserű, nagyon jót tesz az emésztésnek, ha néhány szárvéget (5-10 db) így „elfogyasztunk”. A kiránduláson gyűjtött sárga virágokból pedig különleges édességet készíthetünk.
Receptötletek:
Gyermekláncfűvirágos palacsinta
30 gyermekláncfűvirág, 2 db tojás, 100 g liszt, 2 dl tej, 2 evőkanál rum, 2 evőkanál cukor, 60 g vaj, só
A virágoknak csak a sárga szirmait használjuk. Vágjuk nagyobb darabokra, gyúrjuk össze 20 g puha vajjal, egy evőkanál rummal és egy csipet sóval. Egy tálban keverjük össze a tojásokat a liszttel, tejjel, egy evőkanál rummal, cukorral, egy csipet sóval és 40 g olvasztott vajjal. Pihentessük egy órát, majd készítsünk kicsi, vékony palacsintákat, a tésztát kanalanként kis teflonserpenyőbe öntve. Oszlassuk el a virágos masszát a palacsintákon, és tegyük sütőbe tíz percre. Melegen cukorral, meghintve tálaljuk.
Gyermekláncfű zselé
400 g gyermekláncfű virág, 1 kg cukor, 2 citrom, 8 szegfűszeg
Gyűjtsünk szép, napos időben, hagyjuk két napig árnyékban megszáradni egy rétegben letéve, majd forraljuk két liter vízben, szegfűszeggel és feldarabolt citrommal, nagyjából húsz percig. Az előírt idő leteltével szűrjük le, nyomkodjuk ki, és tegyük vissza forrni a leszűrt levet, a cukrot is hozzáadva. Kevesebb mint húsz percig forralva szirupot nyerünk; ennél tovább forralva pedig egyre sűrűbbé váló zselét. Öntsük a forró zselét steril befőttes üvegekbe, és fordítsuk lefelé. Így már el is kezdtük a télire valók gyűjtését! Gyökerét felaprítva és szárítva régen kávépótlóként használták.
Vérehulló fecskefű
Akácosokban, utak mentén és cserjésekben, patakparton lassan már tömegesen nyitja aranysárga virágait. Ha bármely részét megsértjük, a kezet befestő narancssárga színű tejnedv csordul ki belőle, melyet külsőleg szemölcsök gyógyítására használhatunk. Kettétörünk egy szárat és a tejnedvvel bedörzsöljük a szemölcsöt. Erős hatású gyógynövény, belsőleg csak orvos vagy természetgyógyász felügyeletével szabad használni!
Kányazsombor
Kevésbé ismert vadvirágunk a kányazsombor. Árnyékos, nyirkos helyeken, bokrosokban, utak mentén találkozhatunk vele. Körülbelül 50-80 cm magas, szára egyenes, a tőlevelei vese alakúak, míg a többi levél szív alakú és a szegélyük enyhén fogazott. Már nyíló virágai fehérek, fürtvirágzatot alkotnak. Ujjaink között a zsenge levelet megdörzsölve erős fokhagymaszagot áraszt, az egész növény fogyasztható. Gyógynövényként is használatos, a népi gyógyászatban fertőtlenítőként, sebgyógyítóként használták. Kiváló salátanövény, friss szárleveleit és virágját salátákba keverhetjük, vagy vajas kenyérre téve fogyasztjuk. Főzeléket is készíthetünk forrázott leveleiből. Pesto alapanyagaként is felhasználhatjuk. Magját Nagy-Britanniában szendvicsekre szórják.
Tavaszi aggófű a bekötő utak, feljárók mentén
Májusfa vagy zselnicemeggy a patak völgyében
Piros árvacsalán
A „leghétköznapibb” vadvirág, szántókon, tarlókon, gyomnövényzetben, ház körül, nyílt területen és árnyas erdőkben egyaránt előfordul.
Márciustól októberig nyíló pirosas virágai kiváló mézelők, sok nektárt termelnek. Kora tavaszi virágzása igen jelentős, mivel az áttelelő, beporzást végző rovarok alig találnak más táplálékot márciusban.
Források:
Rápóti J.-Romváry V.: Gyógyító növények,
Maria Treben: Egészség Isten Patikájából.
Balázs S. – dr. Filius I. dr. – Hodossi S.: Zöldségkülönlegességek.
Edizioni del Baldo: Gyógynövények kincsestára.
Képek forrása: www.wikipedia.org
